1. ts valakit, valamit olyképpen figyel, hogy annak kimondott szavait, (zenei) hangjait felfogja, megértse v. élvezze. rádiót hallgat; (szájtátva) hallgatlak. | tn ▸ valamilyen névre hallgat

2. ts isk a szóban forgó tárgynak, ill. előadójának előadásaira jár. jogot hallgat; gombocz zoltánt hallgatta. | ts ▸ misét hallgat

3. tn ▸ hallgat valakire, valamire hallgat rám; hallgat a jó szóra.

4. ts (t. n. is ) biz (szidást szemrehányást stb. ) zokszó nélkül meghallgat, (el)tűr. egész életében csak hallgatott.

5. tn szótlan csendben van. ▸ nem hallgatsz!? ▸ hallgat, mint a csuka mint a dinnye durva: mint a szar a fűben mint a tetű a var alatt | tn vál <író, tudós stb. > nem ír, munkáit nem teszi közzé.

6. tn nem árul el valamit, nem beszél róla. hallgat valamiről. ▸ hallgat, mint a sír | tn nem ad hírt magáról. | tn vál nem tájékoztat valamiről. erről hallgat a könyv.

[←hall¹ ]

1. az a cselekvés, hogy (valamit) írnak. írás közben. | isk az erre való készség mint tantárgy. | irodalmi, újságírói tevékenység. tehetsége van az íráshoz.

2. a leírt betűsor(ok) képe; kézírás. szép v. kiírt az írás.

3. írásrendszer. a japán írás.

4. írott szöveg. ▸ írásba foglal valamit | biz (ok)irat, igazolvány. írást ad valamiről. | írásmű, írott szellemi termék. bátor írás. | (tulajdonnévszerűen is ) vall a szentírás.

5. pénznek, érmének az az oldala, amelyen az értéket jelző szám van. fej vagy írás?

6. nép kézimunka, dísztárgy vonalas mintájú díszítése. írást varr valamire. ▸ arról hallgat az írás

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]